A japán vállakozók

A minap elkaptam egy érdekes japán tévé show-t aminek az volt a címe, hogy 子供 に 聞か せ たい - Kodomo ni Kikasetai! vagyis, "Ezt el akarom mondani a gyerekeknek!", amiben sikeres üzletemberek beszéltek arról, hogy hogyan lettek sikeresek.

Tokió üzleti negyed - (Kép: Terboven)

Először Toshio Suzuki, a "biznisz felelős" a Ghibli Studiónál, beszélt a kihívások kezeléséről a pénzügyi oldalon egy animációs stúdió életében, és a finanszírozás megvalósításáról, ami lehetővét tette Hayao Miyazaki csodálatos műveinek elkészítését. Megszólalt Kazuki Morishita is, aki annak a cégnek az elnöke, ami a Pazudora - "Puzzle and Dragons" (Rejtvények és Sárkányok) nevű mobil játékot készítette, amely Japánban és a nagyvilágban is hírnévre tett szert és kiütötte a Nintendót a piaci részesedés vezető pozíciójából. Végül hallottuk Kohzoh Takaokát is, aki a Nestle Japán feje, amely már 100 éve rendkívül sikeres üzletet folytat. Ő akkor vívta ki a felettesei elismerését, amikor az az innovatív ötlete támadt, hogy népszerűsíteni kezdte a Kit Kat-ot (ami úgy hangzik, mint きっと 勝つKitto Katsu vagyis "Biztosan nyerni fogsz"), az egyetemi felvételi vizsgákra készülő diákok körében, és ő a felelős azokért a hihetetlen ízű Kit Kat változatokért is, amiket úgy szeretsz vásárolni a J-List-nél :). Miután a vendégek beszéltek, volt egy kérdés-válasz szegmens, amelyben okos fiatalok - köztük egy lány, aki 15 éves korában csinált egy céget, ami YouTube videókat készít divattal foglalkozó vállalkozásoknak - kaptak tanácsot, hogy hogyan legyenek sikeresek a jövőben.

Úgy gondolom, hogy az ilyen műsorok fontosak, mert az egyik legnagyobb probléma Japánban, hogy hiányzik a vállalkozói szellem, különösen a nők körében, bár néhány a legismertebb nevek közül a japán történelemben azoké, akik cégeket alapítottak, mint például a Panasonic alapítója, Konosuke Matsushita vagy Souichiro Honda, aki egy kis céget ami gépalkatrészeket gyártott a Toyotának változtatott egy világszerte ismert márkává. A valóságban sokszor kevés azok az emberek iránti tisztelet, akiknek őrült álmaik vannak vállalkozások indításáról. A japánok nagyon konzervatív emberek, akik hajlamosak túlértékelni a biztonságot, és a Japán, társadalmi szinten általában nem elnéző a sikertelenséggel szemben, annak ellenére, hogy kipróbálni valamit és elbukni, az egy fontos része az életnek, különösen egy vállalkozó esetében.
Aztán ott van az a tény, hogy ha megpróbálsz elindítani egy céget, és nem sikerül, akkor a státuszod visszaesik nullára. Ha elmész dolgozni egy új céghez, akkor kohai-ja leszel olyan munkavállalóknak, akik fiatalabbak, és kevesebb tapasztalattal rendelkeznek nálad.
Jó ötlet és előrelépést jelent egy ilyen tévé műsor, ami pozitívan beszél a vállalkozókról és bemutatja őket az érdeklődő fiataloknak, akik talán egy napon saját üzletet fognak nyitni.

A szabadság szava

A szavak fantasztikus dolgok, a beszélt és az írott nyelvben egyaránt. Majdnem mindent lehet velük kommunikálni és adaptálódnak is, amikor új jelenségeket kell megnevezni. Ilyen szó pédául Japánban a "Mandopantszu" (a pants angolul bugyit is jelent), ami a Homura nevű manga kislány kedvenc időtöltését is leírja (bugyilopkodás).

A Japánok rengeteg angol szót importálnak, többnyire a technika állandó fejlődése miatt, de azért is, mert az angol szavak menőnek számítanak, azaz 格好いい kakko ii. Van egy angol szó, amit gyakran használnak, ez pedig a "free", magyarul szabad vagy ingyenes. Ez a rövid szó a címe például a Kyoto Anime Stúdió anime rajzfilmjének, ami egy fiú úszócsapatról szól. Maga a "free" szó megtartotta Japánban azt a jelentését, hogy "szabad, korlátok nélküli", habár a másik jelentése, hogy "ingyen van" is néha előfordul. Ha felhívsz egy céget és érdeklődsz a termékeik felől, akkor a hívás "free dial" (ingyen tárcsázás) volt, ami angolul helyesen "toll-free call" vagyis, díjmentes hívás. A ruhák esetében pedig, mint sok Japán cosplay (manga beöltözős) termék, a ruhák mérete úgy van feltűntetve, hogy "free size" (szabad méret), ami természetesen úgy helyes az eredeti angolban, hogy "one size fits all", vagyis nincs mérethez kötve, bárki hordhatja.

A képre kattintva a J-List főoldalára juthatsz.

Amikor az üzlet pang, a szerelem hotelek kiírják, hogy "free time" (szabad idő), ami azt jelenti, hogy ilyenkor a párok, ha akarják tovább maradhatnak a szokásos három óránál.
A Japánok imádnak a bolhapiacon adni-venni de valami fura nyelvészeti okból kifolyólag, úgy gondolják, hogy ezeket "free market"-nek (szabad piacnak) hívják, ahol a termékeket szabadon lehet adni és venni. Ezen kívül még úgy tartják, hogy a "Pizza Hut" (Pizza Kunyhó), az valójában "Pizza Hat" (Pizza Sapka), mert a piros háztető úgy néz ki számukra mint egy sapka.

A szextelen Japánok

Néhány nappal ezelőtt, az angliai Guardian újság arról írt, hogy a Japánok egy jelentős része, kezdi elveszíteni az érdeklődését a szex iránt. A sok más kihívás mellett, amivel a Japánoknak egy nemzetként kell megkűzdeni nap mint nap, most eljött ez a fura trend, amikor is a férfiak és a nők már kevésbé akarják a "táncot pantsu nélkül", mint az előző generációk, mert számukra ez mendokusai, vagyis: "túl sok munka". Rengeteg oka lehet ennek az új trendnek, többek között a stressz és a sok munka ami a Japán társadalomra általánosan jellemző, továbbá mindkét nem komoly problémája a szégyenlősség és a kínos helyzetektől való rettegés, valamint az a lassan népszokássá váló metroszexuális hozzáállás, amikor a Japán férfiakat jobban érdekli a főzés rejtelmeinek az elsajátítása és egyedi bento ebédes dobozkák elkészítése, mint a szexuális hódítás.

Bento ebédes dobozka. (Kép: Gamene)
A képre kattintva megtekintheted a J-List bento termékeit.

Egy másik lehetséges okot csak úgy emlegetnek, hogy a "parazita szinglik". Ez lett a vége, hogy olyan sok az egyke gyerek: mivel tudják, hogy előbb utóbb megöröklik a szüleik házát és földjét, ez a sok fiatal csak élvezi a luxuséletet és eszükbe sem jut a karrierépítés vagy a családalapítás. Tulajdonképpen a szexmentes életet, legalábbis részben, az otaku kultúra rovására is lehetne írni, de a magukba húzódó manga és technika rajongó fiatal férfiak, mindig is a mindennapi élet részét képezték a Japán társadalomnak.

Csak egy karnyújtásnyira: a 16 és 24 év közötti Japán nők 45%-át nem érdekli vagy visszataszítja a szexuális kontaktus gondolata. A férfiak több mint a negyede érez ugyanígy. (Kép: Twicepix)

Mindehhez hozzájárul az a tény is, hogy nincs hiány számítógépes játékokból, ahol a férfiak beleszerethetnek az idealizált moe lányokba, de a fordítottja is igaz, sok olyan játék áll a romantikára vágyó hölgyek rendelkezésre, ahol hihetetlen szerelmi kalandokat élhetnek át. Az egyik népszerű játékban a "Kiss of Revenge"-ben (A Bosszú csókja), a főszereplő hölgy elébe megy a férfinak, de nem azért, hogy megcsókolja, hanem hogy bosszút álljon valamiért, amit a férfi sok évvel azelőtt elkövetett. Azonban a bosszúterv megvalósítása során a hősnő beleszeret leendő áldozatába és el kell döntenie, hogy a szerelem vagy a bosszú a fontosabb számára.